Királyi sztrájk
Királyi sztrájk a neve a Romániában 1945. augusztus 21-étől 1946. január 7-éig tartó időszaknak, amelynek ideje alatt I. Mihály román király nem volt hajlandó aláírni a törvényeket illetve fogadni az első Groza-kormány minisztereit.
Háttere
[szerkesztés]
Románia a második világháborúban 1944. nyaráig a Harmadik Birodalom szövetségese volt. Miután 1944. augusztusban a szovjet hadsereg behatolt Romániába, augusztus 23-án I. Mihály király a hadsereg támogatásával puccsot hajtott végre, a letartóztatott Antonescu marsall helyett Constantin Sănătescu tábornokra bízta a kormányalakítást, és átállt a szövetséges hatalmak oldalára.[1] Egy kormányválságot követően november 4-én ismét Sănătescu alakított kormányt,[2] majd miután szovjet és kommunista nyomásra kénytelen volt lemondani, december 6-án Nicolae Rădescu tábornok lett a miniszterelnök.[3] 1945. februárban ismét kormányválságra került sor, és a kommunista vezetésű Országos Demokrata Arcvonal a kormány lemondását követelő tüntetést szervezett. Rădescu lemondását követően Andrej Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes Észak-Erdély helyzetét felhasználva nyomást gyakorolt I. Mihály királyra, hogy a fasisztának tekintett Rădescu helyére az Ekésfront vezetőjét, Petru Grozát nevezze ki helyére.[4] A király és körei tudták azt, hogy az angol–amerikai erők számára a balkáni államok nyugatbarát orientációjának védelme nem jelent prioritást, és Erdély kérdésében csak a Szovjetunióra számíthatnak, így a szovjet támogatás megszerzése érdekében március 6-án a király Grozát nevezte ki miniszterelnöknek.[5] Groza kérésére március 9-én Sztálin engedélyezte, hogy a román közigazgatást kiterjesszék Észak-Erdélyre; az eseményt I. Mihály március 13-án Kolozsváron ünnepelte meg Petru Groza és Visinszkij társaságában.[6]
Groza kormányában a miniszterek többségét a baloldali Országos Demokrata Arcvonal delegálta, és részt vett benne a Gheorghe Tătărescu-féle neo-liberális párt, de a korábbi történelmi pártok, a Nemzeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt vezetői, Iuliu Maniu és Dinu Brătianu nem fogadták el a pártjaiknak felkínált tálcákat. Az ország a szovjetekkel kötött kompromisszum hatására baloldalra tolódott, a történelmi pártokat igyekeztek ellehetetleníteni.[7] Az új román kormányt a Szovjetunió elismerte, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok azonban nem, mivel úgy vélték, hogy összetétele folytán nem képviseli széleskörűen a lakosság összes demokratikus elemét.[8]
Története
[szerkesztés]1945. augusztus 19-én Mihály király lemondásra szólította fel a miniszterelnököt, hivatkozva a nagyhatalmak potsdami nyilatkozatára, amely szerint a békeszerződéseket elismert, demokratikus kormányokkal kell megkötni. A Szovjetunó által támogatott Groza nem volt hajlandó a lemondásra, mondván, hogy „kormánya amerikai elismerésének kérdése csekély jelentőségű és a Szovjetunió végső soron meg fogja szerezni az angol-amerikai beleegyezést a békeszerződéshez”. Augusztus 20-án a király ismét lemondásra szólította fel a miniszterelnököt, és ismételt elutasításban volt része. (A lemondás elutasítását alkotmányellenesnek tartják, mivel az 1923-as román alkotmány[9] szerint a miniszterek kinevezésének és felmentésének joga a királyt illette. Ugyanakkor kérdéses, hogy az 1923-as alkotmány, amelyet 1923-ban felfüggesztettek, és 1944. augusztus 31-én jelentősebb módosításokkal újra hatályba helyeztek, milyen mértékben volt érvényes; van olyan vélemény is, amely szerint az újonnan kialakuló hatalom akarattal használta a nem egyértelmű jogi hátteret saját céljainak elérésére.[10][11]
Tiltakozásul a király augusztus 21-étől sztrájkba lépett, nem volt hajlandó semmilyen, a kormány által javasolt rendeletet vagy törvényt ellenjegyezni, illetve nem volt hajlandó fogadni a minisztereket. Ez azonban nem akadályozta meg a Groza-kormányt, hogy alkalmazza ezeket az alkotmányellenes módon kihirdetett jogszabályokat.[12] A király a három nagyhatalom képviselőitől kért segítséget egy megfelelő kormány alakításához, amelyek a szövetséges Külügyminiszterek Tanácsának 1945. szeptemberi londoni és 1945. decemberi moszkvai ülésszakán foglalkoztak az üggyel. Molotov makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a Groza-kormány demokratikus jellegű, az angol és amerikai külügyminiszter viszont továbbra is az el nem ismerés mellett maradt; megegyezés nem jött létre.[13]
A királyi sztrájk közben, 1945. november 8-án Bukarestben nagy monarchiapárti illetve kommunistaellenes tüntetésre került sor a király neve napja alkalmával; a lemondásra felszólított kormány azzal találta szembe magát, hogy a nép a király pártján áll. Azzal az ürüggyel, hogy a tüntetők államcsínyre készülnek, a kormány katonai erővel feloszlatta a tüntetést. Több száz embert letartóztattak, a sebesültek száma néhány tíz, a halottaké tizenegy volt.[14][15]
A külügyminiszterek következő, 1945. decemberi moszkvai ülésén, az Amerikai Egyesült Államok távol-keleti érdekeinek, illetve a Szovjetunió balkáni „különleges biztonsági érdekeinek” kölcsönös elismerésével megszületett a megállapodás. A román királynak azt tanácsolták, bővítse ki a kormányt a Nemzeti Parasztpárt és a Liberális Párt egy-egy tagjával, és a kormány a lehető leghamarabb írjon ki választásokat.[16]
A szövetséges külügyminiszterek javaslatának megfelelően Mihail Romniceanu (Nemzeti Liberális Párt) és Emil Haţieganu (Nemzeti Parasztpárt) tárca nélküli miniszterek lettek a kormányban, és 1946. január 7-én letették az esküt; ezzel a királyi sztrájk véget ért. Február 6-án az Amerikai Egyesült Államok, február 15-én Nagy-Britannia újra felvette a diplomáciai kapcsolatokat Romániával.[17]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Balkán-kronológia III : 162. o.
- ↑ Balkán-kronológia III : 169. o.
- ↑ Balkán-kronológia III : 172. o.
- ↑ Balkán-kronológia III : 177–178. o.; Curtifan ; Gyarmati : 5. o.
- ↑ Bottoni : 246. o.
- ↑ Balkán-kronológia III : 178. ol
- ↑ Bottoni : 246. o.; Fülöp : 143. o.; Gyarmati : 8. o.
- ↑ Gyarmati : 8. o.; Balkán-kronológia III : 185. o.
- ↑ Constituția României din 1923. Monitorul Oficial, 282. sz. (1923. március 29.)
- ↑ Varga Attila: A törvények alkotmányossági ellenőrzésének kezdetei Romániában (1866–1923) – az 1923-as Alkotmány szabályozása, annak tudományos és joggyakorlati előzményei. Erdélyi Jogélet, IV. évf. 3. sz. (2023)
- ↑ Mihai Ghițulescu: Epilogul monarhiei constituționale românesti. Care a fost Constituţia României în intervalul 23 august 1944 – 30 decembrie 1947?7. Revista Bibliotecii Acedemiai Române, II. évf. 2. sz. (2017)
- ↑ Balkán-kronológia III : 185. o.; Curtifan ; Fülöp : 154. o.
- ↑ Fülöp :154–163. o.; Gyarmati : 8. o.
- ↑ Mariana Iancu: Prima manifestaţie anticomunistă din România: ce s-a întâmplat la 8 noiembrie 1945. Adevărul, (2021. november 8.)
- ↑ „Evocare 8 noiembrie 1945” Arhiva de Istorie Orală din cadrul Centrului Internaţional de Studii asupra Comunismului, Memorialul Victimelor Comunismului şi al Rezistenţei. www.memorialsighet.ro (Hozzáférés: 2025. május 11.)
- ↑ Fülöp : 169–171. o.; Gyarmati : 8. o.
- ↑ Balkán-kronológia IV : 7. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Balkán-kronológia III: Balkán-kronológia III: Válság és háború, 1919–1945. Szerk. Bagdi Róbert, Demeter Gábor, Bíró László, Zahorán Csaba. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet; Szófia: Institut za Istoricheski Izsledvaniya – Balgarska Akademiya na Naukite. 2022. = A Magyar-Bolgár Vegyes Történész Bizottság Kiadványai, 10. ISBN 978 963 416 312 1
- ↑ Balkán-kronológia IV: Balkán-kronológia IV: Két szövetségi rendszerben, 1946–1989. Szerk. Bagdi Róbert, Bíró László, Demeter Gábor, Zahorán Csaba. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet; Szófia: Institut za Istoricheski Izsledvaniya – Balgarska Akademiya na Naukite. 2023. = A Magyar-Bolgár Vegyes Történész Bizottság Kiadványai, 12. ISBN 978 963 416 385 5
- ↑ Bottoni: Stefano Bottoni: A román sztálinizmus sajátosságai: folytonosság és törésvonalak az állami erőszak formáiban. In Sztálin árnyékában: A szovjet modell exportja Kelet-Közép-Európába (1944-1948). Szerk. Mitrovits Miklós. Budapest: Országház Könyvkiadó. 2018. 245–260. o.
- ↑ Curtifan: Tudor Curtifan: Greva regală sau bătălia monarhiei împotriva instaurării comunismului. historia.ro (Hozzáférés: 2025. május 11.)
- ↑ Fülöp: Fülöp Mihály: A Sebestyén-misszió (Első rész). Világtörténet, IX. évf. 3. sz. (1987) 141–176. o.
- ↑ Gyarmati: Gyarmati György: Ex Oriente lux – Ex Oriente lex. Románia és Magyarország sztálini metamorfózisa 1945-1948. Korunk, XXXIII. évf. 2. sz. (2022. február) 3–13. o.
További információk
[szerkesztés]- Greva regală din perspectiva Regelui Mihai. historia.ro (Hozzáférés: 2025. május 11.)
- Dan Falcan: „Greva regală” și răspunsul lui Ion Mihalache. historia.ro (Hozzáférés: 2025. május 11.)
- Olti Ágoston: A román kommunisták és Erdély kérdése 1944-1946 között. Magyar Kisebbség, XIII. évf. 45–46. sz. (2008) 140–167. o.