Napi evangélium

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

Elmélkedés:

Jézus beszédének fogadtatását írja le a mai evangélium. A beszédben azt az igényt támasztotta hallgatóival szemben, hogy ismerjék el a mennyei Atyától való származását, fogadják el, hogy egyedül ő az örök élet közvetítője és higgyenek abban, hogy az általa adott élő kenyérben valóságosan jelen van. Egyesek számára mindez túl sok újdonságot tartalmazott, és itt most nem azokról a vallási vezetőkről van szó, akik sok esetben vitába szálltak Jézussal, hanem az ő tanítványairól. A tanítványoknak e kételkedő, bizonytalankodó, értetlenkedő csoportjától elkülönül a tizenkét apostol, akik már ekkor kitartanak Mesterük mellett, pedig bizonyára ők sem értették meg teljesen a beszédet. Ők továbbra is Jézus mellett maradnak, bár látják, hogy egyesek ettől kezdve már nem követik őt.
Jézust nem rendíti meg a kételkedők távozása, de megerősítést, hitvallást kér legközvetlenebb tanítványaitól, apostolaitól. Péter a maga és társai nevében jelenti ki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.” E hitvallás egyrészt azt jelenti, hogy Jézus az örök életre vezető igazság birtokosa, másrészt annak elismerése, hogy valóban ő az örök élet tápláléka.
A Krisztusban való hit a mi legnagyobb kincsünk. Ha vezetésével eljutunk az örök életre, az a legnagyobb boldogság.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézusunk köszönjük, hogy megmutattad, mit vársz tőlünk. Te valóban sokat kívánsz tőlünk. Kemények a szavaid, de csak hálát adhatunk nagy bizalmadért, mert parancsaid értünk és nem ellenünk szólnak. Előtted kedvesebb a megbocsátás az oltárra helyezett áldozatnál, az igaz szó az eskünél. Segíts csírájában elfojtani a rosszat, segíts nem elnézőnek lennünk magunkkal szemben! Kemény a szavad, de hiszem, hogy jobb nekem saját akaratomról egészen lemondani, hogy semmi ne akadályozzon az örök élet felé!